"És egy nap...egy sellő" – Alexander Balanescu - Ada Milea: The Island (2011)

2018. augusztus 04. - ElefantiEmma

Jó konceptalbumot mindannyian hallottunk már, David Bowie Low-jától elkezdve Cseh Tamás és Csengey Dénes Mélyrepüléséig. Olyat azonban valószínűleg még nem, amely annyira mélyen gyökerezne az irodalomban, mint a román zenészpáros, Alexander Balanescu és Ada Milea közös albuma; ennek ugyanis Gellu Naum posztmodern román költő Insula című drámaszövege szolgált alapul. A kérdés örök: hol helyezkedik el az irodalmi szöveg, ha zenei keretek közé kerül? Irodalom-e még, vagy már feldolgozás? Hol húzódik a határ feldolgozás és felhasználás között? Mit tesz hozzá a zene az irodalomhoz és mit tesz hozzá az irodalom a zenéhez?

island_1.jpg

Kép forrása: All Music

Éppen az ezekkel a nehezen megválaszolható kérdésekkel való számvetés világít rá a The Island talán legnagyobb erényére. Naum szövege ugyanis annak ellenére, hogy kiszakítják eredeti életteréből, a legnemesebb értelemben véve irodalom marad (nagyban köszönhetően annak, hogy Balanescuék a teljes szöveget feldolgozzák). Teszi ezt pedig úgy, hogy nem válik irodalmaskodóvá, nem tolakszik előtérbe, nem mutogatja a maga „magas irodalom” voltát. Megmarad annak, ami eredetileg is volt:

sokrétű, minden egyes találkozáskor újraértelmezhető és újraértelmezésre inspiráló, de könnyen érthető szövegnek.

A probléma, amit a szöveg felvet, is könnyen érthető bármely kortárs hallgató számára. Robinson partra vetődik a szigeten, amely a lehető legkevésbé sem lakatlan, hanem a legkülönbözőbb emberek és egyéb lények népesítik be. Hogyan lehet tehát, hogy Robinson mégis magányos marad? Mi a magány valódi természete? Az-e, amikor egyedül van, vagy mikor nincsen, mégis egyedül érzi magát? Ezzel az egyszerűnek tűnő, de valójában nagyon is összetett problémával szembesülünk.

Egyszerűnek tűnő, de valójában nagyon is összetett: ez jellemzi a zenét is, amely méltó társa a Naum-i szövegnek. Alexander Balanescu (hegedű) felsőfokú tanulmányai után a Michael Nyman Band tagja lett, annak a Michael Nymannak a tanítványa, aki Philip Glass mellett a minimalista zene egyik széles körben ismert alakja. Ugyanakkor Balanescu nem ragadt be a klasszikus zene modern korban meglehetősen zárt elefántcsonttornyába: turnézott többek között a Pet Shop Boys-zal, és Kraftwerk-feldolgozásai is népszerűek. Ezeket a tapasztalatokat aztán kamatoztatta saját hangzásának kialakítása során, ami a The Islanden is jól hallható.

A minimalista zenére – mintegy az ellenpontozás klasszikus technikájának huszadik-huszonegyedik századi változataként – az egyszerű, kevés elemből álló dallamok variációival való kísérletezés az elsődlegesen jellemző. Ezek a dallamok (az említett popzenei hatások mellett) a lemezen különböző, főleg balkáni kultúrákból származnak, amelyek tanulmányozása szintén Balanescu területe.

island_2.jpg

Kép forrása: Tumblr

Hozzá és kvartettjéhez csatlakozik a gitáros-énekes Ada Milea, eredetileg színésznő, aki autodidakta módon tanult zenélni. Ennek megfelelően az ő szólamaiban nem a finomság és a technikailag bravúros megoldások jutnak érvényre, hanem a zsigeri erő és a szuggesztív, telített előadásmód (ami például Balanescu énekbeszéddé redukálódott énekszólamairól nem feltétlen elmondható). Ők ketten, a fáin és az ősi-vad,

a technika és az érzelem tökéletes szimbiózisban hozzák létre az abszolút egységet

ezen a lemezen, éppen, mint a gondolati irodalom és az emocionális jellegű zene.

A Pierre the Pirate című szám esetében például egészen addig Balanescu minimalista, szabálytalan szólamai szólnak a szabadverses szöveggel összhangban, ameddig nem lép színre Pierre, a dekadens, maga szabályai szerint élő, zsigeri erejű kalóz. Ekkor a szabadvers megzabolázásra kerül, páratlan lüktetésű balkáni dallam indul el, és megszólal Ada Milea nyers, rekedtes hangja.

Ajánlom tehát ezt az albumot bárkinek meghallgatásra, komolyzenét vagy világzenét hallgatóknak, ösztönöseknek és finomságra vágyóknak egyaránt. Úgy közelít ugyanis a témájához, hogy az emóciók mellett a gondolatra is hat, annyira univerzálissá tágulva ezzel, hogy az már-már a globálisat súrolja.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr9814074647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.