Egy spártai katona élete – színház a deszkák alatt, a függöny mögött, a zárás után

2018. december 12. - Némedi Emese

A színház meghökkent, nevettet, “hümmögtet”, megsirat, segít elengedni magad, feszélyez, kikapcsol, szórakoztat: érzéseket vált ki belőled. Felmerül a kérdés viszont, hogy ha az interpretáló színész fáradt, sértett, csalódott, ha nincs benne a szavaival szembeni teljes őszinteség akkor hogyan képes ebből a bő skálából bárminek az indukálására? Hogyan higgyen a néző, ha maga a színész sem teszi minden esetben?

cikkk1.jpg

Kép forrása: 24.hu

Kislányként volt egy éjjeli fényem – ugyanis rettegtem a sötétségtől, az „ablaktalanságtól” – aminek a fényforrására volt ragasztva egy ideális tengerparti tájkép. A készítők nem valami pontosan illesztették a keret formájába a képet, így a jobb sarkán maradt egy rés. Ezt kapargattam esténként, amikor nem tudtam aludni. Elképzeltem, hogy mi van a kép folytatásában: még több homok, pálma, felhő, sós víz; boldog, nevető emberek sokasága.

Spártában azokat a gyerekeket, akik nem voltak – a megszabott elvárások alapján – tökéletesek, ledobták az Apothatiba, a lerakóba. Esélyük sem volt arra, hogy megmutassák, mi az, amiben biztosan ők a legjobbak. Arra, hogy megismerjék azt a világot, amibe beleszülettek, hogy érezzenek és érzékeljenek. Hogy meglássák azt, ami boldoggá teszi őket, hogy felismerjék annak egyéni illatát és megszerethessék azt.

Életüket egy olyan társadalom oltotta ki, akik egyetlen dolgot kerestek: az általuk megszabott tökéletes testet és lelket, amit úgy formázhattak, hogy az nekik használható legyen a későbbiekben a közös jó érdekében. Csakhogy a közös jóhoz hozzátartozik az is, aki előidézi, és nem csak az, aki élvezi.

Egy közös feladatban a csapatmunka az első kulcs, a második a csapatmunkához szükséges „jóérzés” (valahol a szeretet és a gyűlölet végtelen skáláján belül, középtájt), a harmadik pedig az egyének ügyessége. Az egyén ügyességének fejlődéséhez szükséges az első két kulcs. Máshogyan nem kivitelezhető az egyén sérülése nélkül – ami viszont egyes helyeken a „járulékos veszteség” címszó alatt található.

'Önfeláldozó szerep a rendezés' - interjú Tőzsér István Martinnal

Megismerkedtem egy emberrel, aki nem csak utasít, hanem kérdez is - ő egy másmilyen rendező. Olyan, aki humánus módszerekhez nyúl, aki mellett a színésznek van ideje lélegzetet venni, otthonába pedig önmagaként léphet be, és nem egy felvett szerep bőrében. Tőzsér István Martinnal beszélgettem.

Nemhogy nem humánus, egyenesen irreális az a módszer, ami mind fizikai, mind pszichés, mind morális szempontból tönkreteszi az embert. Egy ponton fel kellene tenni  a kérdést: Jól vagy? Ha a válasz igen, akkor a háború sikeres lesz, mert minden tekintetben „szívesen” vesz részt benne a katona. Viszont míg a válasz nemleges, addig milyen sikerről beszélhetünk?

Egy idő után egyes spártaiakban is fel kellett, hogy merüljön a kérdés: miért hagyom, hogy csonkoljon egy tapasztaltabb, érettebb, sokat látott, képzett parancsnok? Mi van, ha nem ez az egyetlen lehetőség? Ha nem ez a jó út?

A tapasztalt ember hozzáértő, az idős ember bölcs. Viszont a tapasztalt lehet, hogy nem bölcs, az idős pedig nem biztos, hogy hozzáértő. Egy küzdelmekkel teli életben felmerül annak kockázata, hogy az „megkeményedik”, veszít érzékenységéből és tompul az empátiája. Ezen feltételezések után feltenném a kérdést: biztosan jó az, ha egy katonát nem humánus módszerekkel képzi és alkalmazza a parancsnoka? Megértik egymást? Segíti ez az embert a – sokat látottság folytán bekövetkező – folyamatos összehasonlítás és teljesítménytől függő becsmérlés?

A fiatal generációk igyekeznek tenni az ellen a kijelentés ellen, hogy „már minden módot megtaláltunk”, rengeteg kísérletezéssel. Csak hogy kinek lesz még ereje és bátorsága a kísérlethez, ha útja elején már egy fáradt és elhasznált tudós?

cikkk2.jpg

Kép forrása: Newsela

A tudás elnyomja a kétkedést, a másra vágyók kérdéseit, kiknek még az ablakon sincs esélyük kitekinteni (hogy megnézzék milyen a világ, mi történik, milyen vágyak és álmok léteznek, mi a kereslet), mert befalazták a fényt és a külvilág tapasztalását.

Persze nem szeretném azt sugallni, hogy a sötétben tapogatózás az egyetlen, ami megmaradt egyeseknek, hisz a mesterséges reflektorfény még mindig megmutatja az egyetlen jónak vélt utat. Az árnyékban felsejlik lehetőségek tömkelege, csak nem kihangsúlyozottan.

Ne örüljenek a meglévők annak, hogy beállhattak a kitaposott úton járók sorába, inkább mindenki lépjen egy kicsit srégen előre.

Ahhoz, hogy egy katona megvédje városát, szeretnie kell azt, meg kell, hogy legyen a komfortérzete. Biztonságban kell éreznie magát, tudnia kell, hogy a harc közben számíthat társaira, mert egy célért küzdenek mindannyian: a sikeres végkimenetelért.

Várjunk még Godotra - az intermedialitásról röviden

A Godot Workshoppal készített interjúm nyomán felmerültek bennem a kérdések és gondolatok a posztmodern intermedialitással és identitáskereséssel kapcsolatban. A művészeti ágak vegyítésével és ütköztetésével kísérletező banda két számának a segítségével igyekszem majd szemléltetni eszmefuttatásomat. „Ha egy vers egyszerre időmértékes és ütemhangsúlyos is, az olyan, mintha egyszerre táncolnánk és énekelnénk, vagy mintha lefestenénk egy szobrot", mondta a középiskolai irodalomtanárom, ezzel magyarázva az alkotások formai túltelítettségének kérdését.

Egy ideig mantraszerűen ismételgettem magamban, hogy ott van a tájkép folytatása, sőt hogy minél tovább haladunk egyre csak szépül és fejlődik. Hogy a rengeteg hétköznap után legalább hétvégén lesz hol boldognak lenni.

Mára viszont úgy képzelem, hogy nincs se homok, se pálma, se sós víz, a boldog, nevető emberek pedig igazából sosem voltak ott. Mára úgy képzelem, hogy csak a kíméletlen, vakító fehér fény az, ami állandó.

A cikkben leírtakhoz kapcsolódóan a Tőzsér István Martinnal készült interjút ITT tudod elolvasni!

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr214470168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.