„Minden élethelyzetnek van mesebeli párja” – A mesékről és a meseterápiáról

2019. január 03. - Raposa Renáta

Daydreamer. Ember, aki a fantáziavilágba menekül a saját jelene elől.
Avoir la tête dans les nuages. Francia kifejezés az álmodozásra, arra, mintha valaki két méterrel inkább a felhők felett járna.
Sokszor ezeket a kifejezéseket negatív értelemben fogjuk fel, hiszen az ember, akire használjuk, nem cselekszik a konvencionális logika szerint. Mégis: akkora gond, ha egy másik világgal azonosulunk? Ha a mesék elvarázsolnak minket gyerekként, miért ne működhetne ez felnőttkorban is? A meseterápia az utóbbit alátámasztja: hogy igenis működhet, és megoldást adhat nagyon komoly pszichológiai problémákra is a csodák segítségével.

meseterapia4.jpg

Kép forrása: Amazon

A mese fogalma mára szinte egybeforrt a gyermekirodalommal, annak ellenére, hogy a hagyományos műfajelmélet a műfajokat nem életkori sajátosságok alapján különbözteti meg. A mese az archaikus kultúrákban jelen volt a fontos eseményeken, a mesemondók pedig legfontosabb feladatuknak tartották, hogy haláluk előtt minden tudást, ismeretet átadjanak – ezeket a 19. századtól kezdték el gyűjteni, mely sokszor tükrözte az adott kor állapotát.

Vegyük például Jonathan Swifttől a Gulliver utazásait, ami nyilván nem a népmese kategória része, és a szatirikus mű valójában a felnőtteknek íródott az adott kor eseményeire reflektálva, mégis sokan gyerekmeseként fogták fel. Talán pont emiatt készült el a történetnek a kifejezetten gyerekeknek szóló verziója, ami átdolgozta és inkább lebutította az eredetit. Szépen lassan így vált maga a műfaj is a gyerekekévé. Eredetileg az ifjúsági irodalom is azt jelentette, hogy klasszikusokat fogalmaztak át egy kamaszoknak is érthető nyelvezetre. meseterapia3.jpgSzerencsére az utóbbi években mind az ifjúsági-, mind a gyerekirodalom hatalmas fejlődésen ment keresztül a történetek témáját tekintve, és egyre jobban szűnik meg az a paradigma, hogy ha egy rész szomorú vagy félelmetes, azt ki kell hagyni. Míg nekem Andersen-meséket és állatos mondókákat olvastak, most már találhatunk olyan könyveket, melyek a gyász feldolgozásával vagy betegségekkel foglalkoznak (Tóth Krisztina – Anyát megoperálták, Rigó Kata – Azt  mondták válnak), és a hercegnők sem a szőke hercegre várnak.

A legfontosabb ezeknél az új típusú meséknél ugyanaz, mint a művészetterápiáknak a befogadásra épülő fajtájánál:

hogy a percepció élménye segíti a befogadót és – mint a meseterápiánál a meseterapeutával – az ilyen történetek után a szülőkkel való beszélgetés a legfontosabb.

Ez a metódus már egész kis korban megjelenhet, amikor a baba még nem érti, hogy mit mesél neki az édesanyja, de a hangja megnyugtatja őt. Végül 5-6 éves korban alakul ki a szimultán kettős tudat, amikor megkülönböztetik a valóság és a mese kettősségét, így egyre lényegesebb lesz a kibeszélés. Ezek segítik a gyerekeket a konfliktusok felismerésben.

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer, melyet Boldizsár Ildikó fejlesztett ki, szintén ezen alapul. A foglalkozások során archaikus mesék segítségével vezetik rá az embert arra, hogy felismerje és megvalósítsa azt, amire vágyik. A módszer a művészetterápia része – a biblioterápiához, táncterápiához vagy a pszichodrámához hasonlóan –, de míg ezeknél maga az alkotás folyamata is gyógyító, itt a befogadáson van a hangsúly. A különböző problémákat sok esetben egy múltban történt trauma (például valakinek az elvesztése, melyet az elszenvedő alkohollal próbál megoldani) jellemzi, és ezekben próbál útmutatást nyújtani, eligazodást a külső és belső világban. A mesék azért is tudnak változást okozni a pszichében Boldizsár Ildikó szerint, mert a valóságot kiszínezve elbeszélő történeteknek mindig is mágikus funkciójuk volt.

meseterapia2.jpg

Már maga a mesehallgatás is lélekfrissítő hatással lehet ránk, például vannak huszonéves lányok, akik a szombat esti bulit néha kakaós Disney-maratonra váltják fel. Állítólag. Egy szerintem remek formája a felnőttkori meseélménynek és azok feldolgozásának például a Szederkényi Olga által szerkesztett És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete című összeállítás. Szederkényi 16 kortárs írót kért meg, hogy fogalmazzák meg, szerintük mi történt gyerekkorunk hősnőivel, többek között Piroskával, Aranyhajjal, Hamupipőkével vagy Pöttyös Pannival. A régi hagyománynak megfelelően ezek a történetek napjaink jelenségeire reflektálnak, Szabó Imola Julianna gyönyörű illusztrációinak hála pedig első ránézésre tényleg mintha egy igazi mesekönyvvel lenne dolgunk –  a csoda és a happy end viszont gyakran hiányzik belőlük. Fókuszban áll többek között a mentális betegség, a netfüggőség, megjelenik a menekültkérdés, vagy akár a párkapcsolati bántalmazás is.

A közös, hogy mind felhívja a figyelmet egy-egy problémára – és arra, hogy ezekről beszélni kell.

Ezek a történetek nem tartoznak a hagyományos meseterápián alkalmazottak közé, de biztos vagyok benne, hogy többek között a feljebb említett jelenségekről lerántotta a leplet.

„Én csak azoktól szeretek olvasni, akik már meghaltak"

„Miért tanítsunk kortárs irodalmat? Én csak azoktól szeretek olvasni, akik már meghaltak. - hangzott el egy leendő magyartanár szájából az előző két mondat, egy gólyáknak szóló irodalmi szemináriumon. Legelső magyar órám az egyetemen, nem baj, mi többiek, majd itt jól kiállunk a kortárs irodalom mellett.

Tehát előfordul, hogy a mesék különlegessége (a csoda!) nem mindig pozitív, és nem is olyan biztos, hogy megjelenik konkrétan leírva, de ahogy régen, talán most is a történetek befogadása a legfontosabb, és az, hogy miként adjuk át a kinyert tudást. Ezzel a kinyert tudással és a csodával pedig – ahogy látható – megoldásra lelhetünk, és nem csak másoknak, de magunknak is önfeledt, gyermeki örömöt tudunk okozni.

Képek forrása: mora.hu és cserkiado.hu

A szerző további írását a témában itt tudod elolvasni.

______________

Felhasznált irodalom:

Boldizsár Ildikó szerk., Meseterápia a gyakorlatban. A Metamorphoses Meseterápia alkalmazása, Magvető, Bp. 2014.
Boldizsár Ildikó, Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban, Magvető, Bp., 2010.
Kis Gábor, A tündérmesék sajátosságai és szerepük az iskoláskorú gyermek nevelésében = A gyermeknek mese kell. A mese szerepe az óvodai és az iskolai nevelésben, szerk: Bújdosóné Papp Andrea, Hagyományok Háza, Bp., 2017.
Kis Gábor, Bevezetés a tündérmesébe = A gyermeknek mese kell. A mese szerepe az óvodai és az iskolai nevelésben, szerk: Bújdosóné Papp Andrea, Hagyományok Háza, Bp., 2017.
Szederkényi Olga szerk., És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete, Cser, Bp. 2018.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr3514508066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.