Garcilaso de la Vega, spanyol költő mondta egyszer, hogy „Jól lefordítani egy könyvet, van annyira nehéz, mint megírni egy újat”[1]. Ezzel az állítással a fordítók és a szerzők biztos jót tudnának vitázni, főleg pár pohár bor után, és kezdő fordítóként könnyű kitalálni én melyik oldalon állnék. Viszont gondoljunk csak a régi példára: miért is a nyuszi hozza nálunk a tojást? Egy félrefordítás miatt.
Kép forrása: Israel Institute of Biblical Studies
Manapság úgy tűnik, mintha egyre kevesebben szeretnének ezzel a művészeti ággal foglalkozni. Egy szemináriumon például az is elhangzott, hogy a fordítógépek miatt a szakfordítóknak lassan nem is lesz munkájuk. Részben igaz, viszont egy jó műfordítót semmi sem tud helyettesíteni, még akkor sem, ha mindenki beszél valamilyen nyelvet. Batsányi János Fordításról[2] című művében értekezett arról, hogy a fordítás azoknak a nemzeteknek is jó, akik nem jártasak tudományokban, de szeretnének fejlődni benne. Gondoljunk azokra a mai fiatal tudományágakra, amik Magyarországon most kezdenek csak fejlődni. Nagyobb valószínűséggel találunk szakirodalmat és tanulmányokat idegen nyelven, mint magyarul. Ez történt velem is, mikor kifejezetten a gyerekirodalom fordításáról készültem egy referátummal, és németül vagy franciául kaptam volna csak segítséget felhasználható tanulmányok terén. Mivel nem beszélem a nyelveket, mondjuk úgy, nehezen értettem volna belőlük bármit is. Ilyenkor elengedhetetlen egy jó fordító a pontos információk átadására. Ennek a megléte nélkül hamar egy olyan játékban találhatjuk magunkat, mint mikor egy körben ülve kell egymásnak ugyanazt a mondatot súgni: az utolsó csak nyomokban tartalmazza az elsőt. Akik fordítással foglalkoznak, azoknak ismerős lehet a leiterjakab kifejezés. Olyan félrefordításokról van szó, ahol a fordítónak rossz a nyelvtudása, nincs meg a megfelelő szakszókincse, vagy a szövegkörnyezet hiányában és a gyors, feszített tempójú munka miatt egy-egy szó teljesen más jelentését használja. Ezekből gyűjtöttem össze párat, több területről.
Hogy mekkora szerepe van a jó fordításoknak, a közkedvelt Hamupipőke-történetből is kiderül, mely eredetileg egy francia mese Charles Perrault tollából. Kis(- és nagy)lányok ezrei vágyakoztak a hercegnő híres és csodaszép üvegcipellője után, pedig a „pentoufle en vair” valójában mókusszőrből készült papucsot jelent. A vair és a verre – mely üveget jelent – annyira hasonlított egymáshoz, hogy az angol fordító összekeverte a kifejezéseket és így maradt meg a köztudatban[3]. Pedig mennyivel kényelmesebb lenne a (természetesen mű) mókusszőr cipellő a Hamupipőke-imitátoroknak Disneylandben?
„Minden élethelyzetnek van mesebeli párja" - A mesékről és a meseterápiáról
Daydreamer. Ember, aki a fantáziavilágba menekül a saját jelene elől.Avoir la tête dans les nuages. Francia kifejezés az álmodozásra, arra, mintha valaki két méterrel inkább a felhők felett járna.Sokszor ezeket a kifejezéseket negatív értelemben fogjuk fel, hiszen az ember, akire használjuk, nem cselekszik a konvencionális logika szerint. Mégis: akkora gond, ha egy másik világgal azonosulunk? Ha a mesék elvarázsolnak minket gyerekként, miért ne működhetne ez felnőttkorban is? A meseterápia az utóbbit alátámasztja: hogy igenis működhet, és megoldást adhat nagyon komoly pszichológiai problémákra is a csodák segítségével.
Egy másik irodalmi félrefordítás olvasható a Bibliában is. Mózes ötödik könyve, vagyis a Deuteronomium a héber “mishneh ha-torah ha-zoth”-ből fordították, mely valódi jelentése „a törvény másolata”, míg görögre „to deuteronomion touto”-ként lett lefordítva, vagyis „a második törvényként”, és így maradt meg a könyv neveként[4]. Szent Jeromos, a fordítók védőszentje sem dolgozott tökéletesen. Mikor megkérték, hogy az eredeti görög és héber szövegeket fordítsa latinra, Mózesre egy rész kapcsán a cornuta (szarvazott) jelzőt használta, a héber „karan” után, mely inkább jelent fénylőt, tündöklőt. Ennek a hibának akkora hatása volt, hogy a középkori és a reneszánsz művészetben többször is szarvakkal ábrázolták Mózest[5]. A globalizáció és a multicégek megjelenésével ugyanazt a terméket kell eladni különböző kultúrájú országokban, és a fordítók még a marketinget is befolyásolni tudják, nem csak a pozitív, de negatív irányba is. Érdekes megnézni, hogy ezzel vajon mennyire tudják manipulálni a vásárlókat. Például, a Pepsi egy időben a „helps ’em come alive” szlogennel futott, mely a kínai reklámban úgy szerepelt, hogy „segít visszahozni a halott őseidet az életbe”[6]. Hogy ez most inkább negatív vagy pozitív, döntse el mindenki belső ezoterikus énje.
Nem csak a magyarban kötődik ünnephez rossz adaptáció. Míg itthon a nyuszi hozza a tojást, Japánban a nőknek kell adnia csokit a férfiaknak. A nyugati szokások elterjedésével a csokoládégyártó cégek a saját javukra próbálták kihozni a legtöbbet a növekvő hagyományból, de ahogy fent olvasható, rosszul interpretálták ezt. Végül a hibát – még mindig a csokicégek javára – úgy oldották meg, hogy március 14-én a férfiak kedveskednek párjuknak[7].
Kép forrása: Fortune
A sorozatok és a sitcom világát teljesen felkavaró Jóbarátok című sorozat magyar verziójában is sok újdonságot hallhatnak azok, akik angolul nézték először. Persze ezek a félrefordítások nem változtatták meg egy generáció véleményét, nem hoztak történelmi változást, mégis maga a sorozat akkora jelentőséggel bír a mai napig, hogy még mindig keresgélhetünk benne hibákat. Külön topikokat lehet találni olyan jelenetek megvitatására, mint mikor a lányok valentin-napi szeánszán Phoebe angolul szentelt bort, vagyis „sacramental wine”-t kér, míg a magyarban ez sacramentói bor lett. Többször előfordult, hogy a „Welcome” „szívesen” jelentése helyett „Isten hozott” lett, vagy a „pathetic”-ből patetikus, és nem szánalmas[8].
Egyes fordítások nem csak akkor befolyásolhatják az olvasóközönséget, ha megejtenek egy leiterjakabot. Egy nyelv annál színesebb, minél több árnyalata van bizonyos kifejezéseknek: ezekben az esetekben a fordítón múlik, hogy például egy karaktert melyik szóval jellemez. Shakespeare Hamletjének Eörsi fordításában öntudata van, Aranynál lelke, míg Nádasdynál lelkiismerete. Apró különbségek, de ezeket az angolban a ”conscience” szóval egyszerűen megoldották.
Képzelt riport egy magyarországi tiniregényről - Szabó Borbála: Nincsenapám seanyám (2016)
Egy társasház harmadik emeleti lakásának apró, szűkülő szobája. Ablakának kilátását eltakarja egy fa, amely nyálkahártya-irritáló pollent áraszt magából. A szoba jobb oldalán ágy, mellette két fekvőhely állatoknak. Baloldalon ruhásszekrény és könyvespolc, annak oldalára távoli koncertek emlékét őrző karszalagok vannak ragasztva. A fal monotonitását pár Assassin's Creed Simpson családos poszter töri meg. Az ablak előtt íróasztal, amelynél egy bölcsészhallgató veri a fejét laptopja monitorjába. Ekkor egy szürke alak bukkan fel hirtelen az asztalon.
Ha pedig a különböző értelmezésekről van szó, szerintem érdemes megemlíteni a fordítások Jakobson által beosztott egyik csoportját, mely a nyelven belüli újrafogalmazás. Nézzük megint az angolok példáját, ahol a diákok például Shakespeare-t egy különleges módon olvasnak. A könyv egyik oldalán az eredeti, míg a másikon egy újrafordított, számukra érthetőbb nyelvezetű verzió van, ezzel is ösztönözve őket arra, hogy olvassák a saját irodalomtörténetük legnagyobbjait. Emiatt is örültem meg annyira, mikor a Magvető tavaszi újdonságai között megláttam, hogy Nádasdy Ádám „magyarról magyarra”, versből prózába fordítja Katona József klasszikusát, a Bánk bánt[9]. A kötetben az eredeti is olvasható lesz és a cél – mint az angoloknál – közelebb hozni a mai olvasókat a történethez.
Milan Kundera szeretett jó kapcsolatot ápolni fordítójával, közösen dolgozni vele, és fontosnak tartotta, hogy mindent át tudjanak beszélni a művek kapcsán, mivel az ő neve szerepel ott, de a fordító szavain keresztül ismeri meg a világ nagyobbik része az ő üzenetét. Emiatt gondolom továbbra is, hogy fordítani nem hogy egyenlő, de néha nehezebb, mint újat alkotni. És ugyan „minden angolul van” meg „mindenki tud angolul”, de amíg ezt Bábelben nem erősítik meg, addig nem lesz egy nyelv, amin minden ugyanazt jelenti.
_____________
Felhasznált irodalom:
[1] Costa Álvarez, Arturo. “El traductor inepto y el mal traductor…” en Nuestra lengua, Buenos Aires, Sociedad Editorial Argentina”, 1922.
[2] A műfordítás elveiről. Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény, szerk. Józan Ildikó, Budapest, Balassi, 2008
[3] https://www.waterstones.com/blog/five-words-and-phrases-derived-from-mistranslations
[4] uo.
[5] https://www.k-international.com/blog/translation-in-history/
[6] https://www.translatemedia.com/translation-blog/5-marketing-translation-mistakes/
[7] https://www.transfluent.com/en/2014/02/translation-wrong-japanese-valentines-day/
[8] https://leiterjakab.nyest.hu/
[9] https://www.prae.hu/news/34490-a-magveto-kiado-tavaszi-ujdonsagai/