Erő, egészség – a Folksteps Tánclépés című kislemeze

2019. május 07. - ElefantiEmma

Tiszta szerencse, hogy a KultAgora alapítói az induláskor hitet tettek a szubjektivitás mellett, ugyanis ez a szöveg vállaltan szubjektív. Szubjektív, ugyanakkor nem indokolatlan – hiszen a lelkesedést egy színvonalas és progresszív debütalbum iránt senki nem mondaná annak. folksteps_1_1.jpg

Fotó: Szita János

A frissen alakult Folksteps együttes Tánclépés kislemezének nagy erénye, hogy pontosan érzi, érti a saját korát. Ahhoz, hogy egy zenekar megtalálja a saját hallgatói bázisát, lemez szükségeltetik. Egy hét-, tíz- vagy többszámos nagylemez összerakása viszont komoly feladat, ahhoz túlságosan is komoly, hogy kallódjon a hallgatóság keresésének következtében. Ma tehát, amikor a jó minőségű stúdiózás már nem a nagy hanglemezcégek monopóliuma, a kislemezkészítés olyan középutat jelent erre a problémára, amelynek nem kell kompromisszumnak lennie.

Amikor azt írom, érzi a saját korát, nemcsak a formára, hanem a tartalomra is gondolok. „Simán el tudom képzelni, hogy erre bulizok.” – jelenti ki a Lágymányosi Egyetemi Napok főszervezője, amiről az embernek elsőre talán nem a Kis kece lányom, a Megfogtam egy szúnyogot vagy az Ördög útja népzenei motívumok jutnak eszébe. Pedig erről van szó. Gitár-gitár-basszus-dob-hegedű felállásban ezek a huszonnéhány éves zenészek megtalálják az egyensúlyt belső igény és külső igény – a hagyomány kortárs értelmezése és közvetítése, valamint a pezsgés, tánc, azonnali és zsigeri kapcsolódás – között.

folksteps_2_1.JPG

Fotó: Szita János

Úgy simítják be a népzenéből ismerős motívumokat alterzenekarokra jellemző gitárkíséretekbe, hogy azok nem lógnak ki, nem vesznek el. Ez profizmus. (Valaha tulajdonképpen így működhetett az is, amit ma népzeneként ismerünk: minden zenész hozta a saját trendjeit, és szépen hozzáigazgatta az alapanyaghoz.) Megvan tehát az egészséges finomság ebben a zenében, de megvan az erő is. Ebben talán a népzene igazodik a két gitár lendületes, karcos szólamaihoz: nincsenek lélegzetelállító trillák, nincs virtuozitással való felvágás (pedig lenne mire); egyszerű, lendületes zene van, amire az ember ösztönszerűleg azonnal táncolni akar.

Ez az a zene, amire kilyukadtok egy tízfős társasággal, és két sör/feles (tetszőlegesen választható) után lélekben szétveritek a világot magatok körül. Meg ez az a zene, amit beteszel százas hangerőn, ha egyedül vagy, és nem leszel tőle kevésbé egyedül, de nem fog érdekelni. Meg ez az a zene is, ami a füledre szól nagy vizsga, esküvő vagy tudomisén bárányhimlőoltás előtt, ha becsukod a szemed, körbefolyik, melegen tart, megnyugtat. Mit tudnék még mondani. Hallgassátok.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr4614795964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.