Szomorú szamuráj – a Szamuráj Jack 5. évadáról

2019. május 23. - Ivánkai Márk

Szamuráj Jack nem öregszik. Mármint sem maga a sorozat, sem maga a karakter a történetben. A 2004-ben lezárult sorozat annyira frissnek és örökérvényűnek látszik még mai szemmel is, hogy nem is tudtam elképzelni, hová lehetne ezt még fokozni, és hogy lehetséges-e korrekt véget kerekíteni a “bolond szamuráj” kálváriájának. A történetben ötven év telt el, de Jack nem öregedett hát amikor beszippantott a történet, én is úgy éreztem, mintha nem öregedtem volna tizenhárom évet, hanem ugyanaz a gyerek lennék, aki iskola után izgatottan várja, hogy vajon sikerrel jár-e a szamuráj.

samurai_jack_2.jpg

Kép forrása: IMDb

2017-ben tizenhárom évvel az eredeti sorozat befejezése után Genndy Tartakowsky lehetőséget kapott az Adult Swim nevű, főleg amerikai felnőtt animációval foglalkozó csatornától, hogy méltó lezárást adjon Szamuráj Jack történetének.

Gyerekként meghatározó élmény volt számomra ez a sorozat, ebben láttam először vért a tévében, a látványos akciójelenetektől eldobtam az agyam, és az egésznek volt egy komorabb, sötétebb hangulata, mivel mindig meghiúsult a remény arra nézve, hogy Jack talál egy időkaput, amivel visszamehet a saját idejébe és megállíthatja a világuralomra törő Aku-t. Az univerzum, amiben játszódik, szintén egyedi, mivel egyszerre vannak jelen a futurisztikus cyberpunk városok és a különböző mitológiákat ötvöző fantasy varázslatos világa is. A kétezres évek közepén ez merőben eltért az akkoriban futó többi rajzfilmtől, leginkább a tiltott gyümölcsnek számító animékhez hasonlított. Bár a karakterek kétdimenziósak, tehát Jack az igazság bajnoka, aki védelmezi a gyengéket és küzd a gonosz ellen, míg Aku a megtestesült sötétség, teljhatalmat akar a világ felett, és folyton a szamuráj és minden más jó elpusztítására törekszik, ez nem okoz frusztrációt, mivel az allegorikus szereplők a jó és rossz örök párharcát testesítik meg, ezzel kultúrákon átívelve univerzálissá válik a történet.

Ez abból a szempontból is lényeges, hogy egy orosz származású animátor Amerikában készített rajzfilmet a japán kultúra elemeit felhasználva. Tartakowsky két ellentétes világ gyermeke, mivel a szüleivel 8 éves korában költöztek az USA-ba. Ahogy Jack is duális, a keresztneve a nyugatiságot képviseli, a Szamuráj titulus pedig a keleti gyökereket. Ezáltal nem az adott kultúra egyedisége kerül a középpontba, hanem annak adaptálása más környezetbe, ahogy ez folyamatosan megjelenik a sorozatban.

Ebbe a fekete-fehér palettába hozott némi új színt az ötödik évad, mivel ötven évvel később játszódik, mint az eredeti történet, de Jack egy percet sem öregedett az időutazás mellékhatása. Ellenben már kezdi elveszíteni a reményt, mivel az összes időkapu elpusztult, elvesztette a kardját az egyetlen fegyvert, amivel Aku legyőzhető , ráadásul még a múlt démonjai is kísértik, amiért nem sikerült a küldetése. Ez a megtört szamuráj összetűzésbe keveredik egy női bérgyilkos csapattal, akiket gyerekkoruktól arra képeztek ki, hogy őt megöljék. Az eredeti szériában a nagy kaszabolásnak mindig csak robotok voltak az áldozatai, ellenben itt Jack meghasonlik önmagával, amikor először öl húsvér embert. Majd rájön, hogy az asszaszinok saját döntései vezettek ehhez a válaszúthoz, ezért új döntést ajánl fel nekik: vagy elmennek és életben maradnak, vagy összecsapnak és felkészülnek a halálra. Ekkor egy havas tájon járunk, és minden fehérré válik, csak a karakterek látszódnak, ezzel jelezve, hogy itt egy új kezdet lehetséges – ebbe a környezetbe még csak most fognak beíródni a jelenlévők döntéseinek következményei.

Shrek: egy posztmodern tündérmese

Metafikció, hibrid műfajiság, dekonstrukció - csupa olyan terminus, amivel legtöbbször irodalmi- és humántudományos folyóiratokban találkozunk. De hogyan működnek ezek az alkotói eljárások a bölcsészeti fókusz peremén lévő popkultúrában? Egy sokak által ismert és kedvelt animációs alkotás, a segítségével ezeket a kérdéseket járom körül.

A széria védjegye volt, hogy sokszor lírai képekkel reflektált a történetre. A karaktereknek nem is kellett semmit mondani, mert az animáció sokkal beszédesebb volt. Ebben szenved nagy hiányt a lezáró évad, mivel egyrészről a rajzok ugyanazt a szögletes-minimalista stílust követik, ami Tartakowsky védjegye, a harcok folyékonyak és jól koreografáltak, de az évad második felében a vizuális történetmesélés szerepét átveszik a dialógusok, ami nagyon nem áll jól Jacknek. Megjelennek azok a népek, amiknek a szamuráj segített korábban, és ők is elmesélik, hogy mi történt velük, ahelyett hogy csak simán flashbackkel megmutatnák. Ez alól kivételt képeznek a rave-technosok, akik egy dallal és tánccal fejezik ki hálájukat. Ez is a giccses pillanatok közé tartozik, amik a sorozat rosszabb pillanatait képezik, de mégis szükség van rájuk, mivel így a komolyabb jeleneteknek valamelyest nagyobb súlya van. A legvégén is egy szörnyen nyálas pillanatnak lehetünk tanúi, amit egy megrázóan tragikus mozzanat szakít darabokra.

Aku is kapott némi árnyalást: mivel beleunt a nemezisével való kilátástalan harcba, ezért már csak vegetál a tornyában, egyetlen szórakozása, hogy elpusztítja az ellene lázadozó lényeket. Az eredetileg őt szinkronizáló Mako Iwamatsu sajnos elhunyt a negyedik évad forgatása után, ez is hátráltatta a folytatás elkészülését, mivel az ő hangja töltötte meg egyszerre gonoszsággal és humorral a karaktert. Az ő helyettesítő Greg Baldwin elég jól imitálja az eredetit, de hiányzik belőle az a mélyről jövő sötétség, ami Iwamatsu hangjában megvolt. Persze mi magyarok Varga Tamás hangján ismertük meg a karaktert, aki olyan hangon szólt, hogy a rémálmainkban is visszhangzott érdes, rekedtes orgánuma.

Bár az ötödik évadhoz nem készült magyar szinkron, ennek nem kéne így maradnia. Ennek a cikknek nem titkolt célja, hogy kicsit megtámogassa a Toonsphere Indegogo kampányát, ami arra gyűjt pénzt, hogy magyar változatot kapjunk az ötödik évadból.  Az eddigi fordítás kiemelkedő minőségű, mivel Rába Roland (Jack) remekül hozta a merengő és kiegyensúlyozott hőst, továbbá Csuja Imre Skótja is meglepően jól sikerült, mert bár a skót akcentus stílusértékét lehetetlen magyarra fordítani, az ország Csokija mégis beleviszi azt a pökhendi suttyóságot, ami felismerhetővé teszi a karaktert.

samurai_jack_1.jpg

Kép forrása: comicbook.com

Magyar viszonylatban azért lenne nagy eredmény sikerre vinni ezt a kampányt, mert sokakban nosztalgikus érzéseket ébreszt ez a sorozat, és a lezárás szinkronjával sokakhoz eljuthatna az a befejezés, amire tizenhárom éve vártak. Továbbá a kereskedelmi csatornáknak is irányt mutathatnánk, hogy ha nem akarják, hogy az online tartalomfogyasztás teljesen eltapossa őket, akkor az egyetlen fegyvertényüket, a minőségi szinkronváltozatok készítésének lehetőségét a közönség igényeinek megfelelően alkalmazzák. Emellett a magyar szinkronnak is az utolsó mentsvára az animációs filmek, mivel az élőszereplős filmek szinkronja akármennyire jól is sikerüljön, mégis valahogy csalásnak érződik, hogy az eredeti színész a kelléktárának egy fontos elemét valaki más használja. Ellenben a rajzfilmekben az eredeti változatban is eltúlozva szólalnak meg a színészek, ezért ebben az esetben egy magyar változat olyan élményt tud nyújtani, amitől sokkal közelebbinek érezhetünk magunkhoz egy karaktert, például Homer Simpsont, Peter Griffint, Eric Cartmant vagy akár Mickey egeret. Ezért a magyar közönség is megérdemli, hogy a megszokott hangokon kapja meg a méltó lezárást.

Szamuráj Jack 5. évadának magyar változata

Az itthon az 1-4. évad erejéig bemutatott Szamuráj Jack 5. évadának megvétele és szinkronizálása. | Check out 'Szamuráj Jack 5. évadának magyar változata' on Indiegogo.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr7714852074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.