Paradox-koktél – 2019 tavaszának klipes és zenei toplistája

2019. július 03. - Acsády Pongyor Áron

Red Bull Hennessyvel. Látszólag ellentétes hatású szerek furcsa, de átütő hatású elegye. Vacsora gyalázkodással. Középkorú popdívák frissességgel és aktualitással. Párterápiás trap. Egy DJ Khaled-szám, ami tényleg jó. Halott rapperek új dalai. Ambivalens érzések közepette válogattam 2019 tavaszának legjobb klipes dalaiból.

top15tavasz.jpg

Lil Peep, Madonna és Nipsey Hussle
Kép forrása: OffMedia, Spin, Vulture

 

Madonna, Swae Lee – Crave

Az akusztikus gitáros Madonna (ami a 2003-as American Life albumon egyszer már csúcsra járt) trap alapokra helyezve duruzsol egy veszélyes szerelemről, amit olyasvalaki iránt érez, akinek képtelen ellenállni. Kicsit kevésbé artikulál és több a hangján az autotune, mint valaha – ez azonban egyáltalán nem idegen a jelenkori pop szellemiségétől, ahogy duettpartnere, Swae Lee, az érzelmes recitativók kismesterének szerepeltetése sem. A klipben postagalambbal küldözgetnek egymásnak egysoros üzeneteket. Látszik, hogy – a nagy korkülönbség ellenére is – működik közöttük a kémia. Illetve a feszültség.   

Jenny Lewis – Red Bull & Hennessy

A párkapcsolati kríziseket nem feltétlenül lehet tömény alkohollal megoldani. Jenny Lewis receptje a következő: öntsünk a konyakhoz egy kis energiaitalt. A furcsa pörgős kábulat segít a válsághelyzet elviselésében, és a reményt is életben tartja, hogy egyszer visszakaphatjuk elhidegült kedvesünket, aki eleinte annyira szeretett minket. Ám ez csak rövidtávú, tüneti kezelés, a koffein és az alkohol együttes fogyasztása ugyanis hosszú távon növeli a szívroham kockázatát. A dalhoz készült videoklipen azonban egyáltalán nem érződik ez a kilátástalanság. Egy több órás, sztárokkal teletűzdelt, szürreális talk show pillanatait idézi, aminek az énekes-dalszerző volt a házigazdája. Hetvenes évek-hangulat jellemzi a klip kábeltévé-esztétikáját és a Red Bull & Hennessy Fleetwood Mac-es hangzásvilágát is. Utóbbi nagy részben a nemrégiben szintén szexuális zaklatási ügybe keveredő Ryan Adams produceri munkájának, illetve szignifikáns gitár- és zongorajátékának köszönhető. 

Hozier – Dinner & Diatribes

Az előző két előadóval ellentétben Hozier zenéjére egyáltalán nem lehet ráhúzni azt, hogy valamelyik korábbi évtizedet idézi. A Dinner & Diatribes egyedisége kortalan, ráadásul Hozier egyes egyedül érte el ezt a dalszerzői csúcsteljesítményt (ez utóbbi mondjuk Jenny Lewis-ra is igaz). Az általa feljátszott gitáralap körkörös mozgása adja meg elsősorban a dal dinamikáját. A videoklipben is ő látható, ahogy egy bizarr lakomán felszolgált, zavarbaejtően perverz játszmában szuggerálja, és ezzel a kegyetlen végső bosszúra sarkallja Anya Taylor Joy-t, az M. Night Shyamalan-féle Széttörve és Üveg Casey-jét. Ki ne akarna otthagyni bármilyen gyűlöletes társas összejövetelt azért, hogy ezzel a sötét mosolyú férfival tölthessen egy zajos éjszakát? 

Kígyók a konyhapulton - 2018/19 telének klipes és zenei toplistája

Meg a meztelen testeden. De azért meghalni mégsem szeretnél? Ki kell ábrándítsalak, a sütést segítő és az aktust akadályozó sziszegő szörnyetegeken kívül is számtalan veszély leselkedik rád. Heroin-, alkohol-, adrenalin-, szex-, társfüggőség: jobb vigyázni, mert bármikor túladagolhatod magad. 2018 és 2019 közös telének prevenciós jellegű zenei és videoklipes toplistája.

Vampire Weekend, Steve Lacy – Sunflower

Itt a körkörös mozgás kihat vizuálisan is a produkcióra, egészen pontosan a Jonah Hill rendezésében készült videoklip kameramozgásaira. Az ő szemén keresztül feje tetejére áll a folyamatos mozgásban levő New York egyik negyede. A színész-rendező magával vitte Upper West Side-i kiruccanására a dal két főszereplőjét, a Vampire Weekend-frontember Ezra Koeniget, és a VW történetének első közreműködő előadóját, a The Internet-gitáros Steve Lacy-t. Ők ketten a környék gasztronómiai különlegességeinek feltérképezése közben aztán összefutnak a stand-up comedy legenda Jerry Seinfelddel. A látszólagos idill mögött azonban a Sunflower progresszív zenei komplexitása, funky-s lüktetése és Koenig életvidám éneke igencsak vészjósló helyzetet fest arról a bizonyos napraforgóról. 

Žagar, Fatima Gozlan – Ghost Orchid

Klasszikus Žagar-hangzás, arab ritmusvilággal és lebegős pszichedéliával kombinálva. Az arab hatást erősíti Fatima Gozlan, aki a ney nevű perzsa fúvós hangszert szólaltatja meg az instrumentális dalban, Korai Zsolt 3D-s és 360°-ban forgatható animációja pedig életre is kelti a szellem orchideákat. A néző-hallgató meg módosult tudatállapotban, elvarázsolva kattintgat. 

Mark Ronson, Lykke Li – Late Night Feelings

A brit producermogul diszkókirálynővé koronázza a svéd indiepop izgalmasan szofisztikált jelenségét. Kettejük stílusa ellenállhatatlan eleggyé ötvöződik, miközben Lykke Li késő éjszakai szexi vonaglásokkal jelzi, hogy veszettül kívánja azt a jóképű gitáros fazont, akinek portréjával tele van a lakása. Még a tévében is ez a bizonyos Mark Ronson gitározik. Az énekesnő nem sokáig bírja, muszáj mellette lennie a produkcióban. 

Offset, Cardi B – Clout

A házaspár, akikkel senki sem baszakodhat. A házaspár, akik ezek szerint mégsincsenek válófélben a férj innentől kezdve soha nem fogja megcsalni feleségét. Bárkinek, aki házasságukat támadja, velük gyűlik meg a baja. Izgalmas, zaklatott zongorás trapalap, sok sárga, feleség és férj részéről is kiemelkedő rap-teljesítmény. 

offset_cardi.jpg

Cardi B és Offset
Kép forrása: Rolling Stone

The National – Light Years

A Light Years is zongorára épül, ellenben ahogyan Aaron Dessner játszik, sok mindenben elüt Offset klimpírozásától. Dessner klasszikus értelemben vett hangszeres tudásával tárja elénk a melankolikus beletörődés érzését. Elfogadni azt, hogy hiába szeretsz valakit teljes szívedből, ha nem vagy képes a másikat teljesen megérteni, örökké fényév távolságra lesztek egymástól. A videoklipben a csodás Alicia Vikander röpke három és fél perc alatt leél egy egész életet, ennek az életnek pedig csak néhány pillanatát jelentheti a szerelem boldogsága. Alapvetően a tétlen magány határozza meg igazán.

Dé:Nash – Rekonkviszta Diszkó

Dé:Nash hazafias trapje eddig leginkább a széljobbosok, illetve a kormánypártiak gondolatvilágát parodizálta. Ehhez pedig sok-sok szemléletes ősmagyar motívumot vitt be feltehetően direkt primitív szövegébe. Az első versszak nagyjából illeszkedne is ebbe a trendbe, hiszen olyan, mintha a trianoni békediktátum által elcsatolt területek visszafoglalására buzdítana. A későbbiek viszont inkább az ellenzékiekhez szólhatnak. Arra szólítja fel őket, hogy erőnek erejével „tapossák vissza hazájukat”. A végén mégis nemzeti egységről van szó, tehát ez a visszahódító hadjárat valószínűleg nem lenne annyira erőszakos. A sikeres hadművelet után együtt veretné az ország apraja-nagyja prosztó technóra akárcsak Dé:Nash evezés közben.   

Lil Peep & ILoveMakonnen, Fall Out Boy – I’ve Been Waiting

Egy újabb izgalmas trapalapú keverék. Lil Peep rövid munkássága során mindvégig kilógott az ebben a műfajban alkotó társai közül, például azzal, hogy igen nagy hatást gyakorolt rá a pop-punk. Legnagyobb kedvence a Fall Out Boy volt, akik mára modern pop-rock bandává szelídültek – ez az I’ve Been Waiting-en is hallatszik. Sajnálatos, hogy ez a kollaboráció csak egy poszthumusz projektként jöhetett létre, gis örvendetes, hogy ILoveMakonnen összehozta ezt az utolsó bepillantást Peep színes mesevilágába.

Matrjoska-rap - mi az a sample-kultúra?

A popzene elkerülhetetlen. Ott van a rádióban, az idővonalon, és úgy en bloc minden médium felületén. Épp emiatt lehet egy hétköznapi élmény az „ezt már hallottam valahol" érzés - ami nem magára a dalra, hanem annak egy alkotóelemére vonatkozik. Ez 90% valószínűséggel sample, kábé 30% lopás, meg az...

DJ Khaled, Nipsey Hussle, John Legend – Higher

Általában baromi idegesítőek a „We The Best music” és „DJ Khaled” bekiabálások bizonyos dalok intrójában (gondoljunk bele, milyen lehet, mondjuk egy 15 számos Khaled-lemez, ahol minden egyes dal előtt elhangzik ez). Általában. Itt most egészen más a helyzet. A Higher a március végén bandaháborús támadás nyomán lelőtt Nipsey Hussle felemelő hattyúdala, ami a sikerhajhász producer eddigi munkásságához képest egyáltalán nem trendi. Természetesen fülbemászó és egyből beránt, mégis mer önmaga lenni a kétezres évek visszafogott boom bap alapjait idéző beatjével, és néhol a kortárs soul, hiphop és gospel experimentálisabb vonulataiból is finoman táplálkozó hangszerelésével. John Legend szokás szerint kiénekelte a lelkét mozgó fekete zongorájánál ülve, Nipsey pedig családjáról, a szervezett bűnözésről, a nehézségek és bűnök ellenére is erős hitéről, valamint a végzetről szövegelt utoljára.   

Karol G, Damian ”Jr. Gong” Marley – Love With A Quality 

Nehéz megtalálni az értéket napjaink futószalagon gyártott latin pop slágerei között. A Love With A Quality különlegessége abban rejlik, hogy a kolumbiai sztár Karol G Jamaicába menve hagyta, hogy hassanak zenéjére a karibi motívumok. Ott összeszedte a saját jogon is reggae legenda Damian ”Jr. Gong” Marley-t, így életvidám duettjükben játékosan keveredik a spanyol és a rasztafári angol nyelv. Az szintén szokatlan a műfajban, hogy a Jamaicában játszódó videoklipben műanyag modellek helyett igazi hús-vér helyi lányok táncolnak helyi férfiakkal és gyerekekkel. 

aurevoir. – Esthajnal 

Magyar virtus – ezúttal komolyanvehető formában. A magyar népdalok természeti képei, dallamvilága és ismétlései a dalszövegben, a nyolctagú zenekar katartikusan dús hangszerelésével alátámasztva. Az aurevoir. annyira egyedi hangot képvisel a hazai alternatív folkszíntéren, hogy akkor sem haragszunk rájuk, hogyha az álomszép lány, akit a Rakparttól a Deákig követtünk, egyszer csak egy őket ábrázoló fotóvá változik át – hiszen máris rohanhatunk autogrammért.

aurevoir.jpg

aurevoir.
Kép forrása: Recorder

The Raconteurs – Help Me Stranger

Klasszikus rock elemek vegyülnek alternatív elborultsággal Jack White (egyik) legjobb zenekarában. Furcsa, ósdi countryballadára hajazó bevezető után csapnak bele mind a 12 húrjúkba. E zseniális zenészek játéka nyomán olyan erőteljesen nyers és laza hangzást kapunk, amilyet utoljára a The Rolling Stones produkált a hatvanas évek végén. Egy akárkihez, bármilyen random figurához intézett segélyhívás, nem akármilyen figurák tálalásában. 

Mariah Carey – A No No

Stílusos megidézése a kilencvenes évek R&B-jének, amiben annak idején Mariah Carey volt az egyik legjobb. A klip egy metrószerelvényen játszódik. A tánckar extrém ügyessége párhuzamba állítható a vokális akrobatikával, amit a flitteres dresszben feszítő díva művel. Első hallásra mindenképpen egy szakítós számnak tűnik: egy férfihoz szólhat, akinek nem érdemes próbálkoznia a továbbiakban. Azonban bekavar egy kínos ügy, a művésznőt nemrégiben szexuális zaklatással vádolta meg egykori menedzsere. Ha úgy vesszük, neki is címezhette az üzenetet: most, hogy elárultál, már nem vagyunk barátnők többé, egyedül is meg tudok állni a lábamon. Szerintem a bridge-ként működő The Notorious B.I.G.-hangminta dönti el a kérdést, amiben Biggie (a hiphop történetében egyébként egyedülálló módon) lekurváz egy kikapós férfit

A teljes lejátszási lista elérhető YouTube-on és Spotify-on is.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr8614923018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.