Hogy kell jól játszani? – A játék öröme minden korosztálynak

2020. február 27. - Raposa Renáta

Pizsama egész nap, forró csoki, csúnyapulcsi, könyvek és társasjátékok. Talán most így karácsony után lassan két hónappal már mindenkit beszippantott a hétköznapok szürkesége és el is feledkezett ezekről, pedig elengedhetetlen lenne mindegyik az offline kikapcsolódáshoz. Ha a forró csokit le is cseréljük valami üdítőbbre a tavasz közeledtével, a többire ugyanúgy figyeljünk.

dndst.jpg

Kép forrása: The Edge

Az egyik ilyen elhanyagolt fontos közösségi dolog a társasjáték, aminek nem is gondoltam volna, mekkora hagyománya van, amíg el nem mentem egy társasjátékboltba: a hátsó teremben, ahol bérelni is lehetett játékokat, több csapat ült körbe olyan táblákat és bábukat, amiket ha összecsomagolunk, minimum 10 kilogramos dobozt kapunk. Ők rendszeresen térnek be, ahogyan megtudtam egy eladótól (avagy játékmestertől), és nem csak karácsony körül. Az is érdekes volt számomra, hogy míg az elmondása alapján külföldön folyamatos a játékok eladási mutatója, itthon évközben nagyon alacsony, majd november körül kezd megugrani – természetesen karácsonyra.

A játék mint elfoglaltság általánosságban kezd kiszorulni a gyerekek mindennapjaiból, hiszen az „csak játék”, pedig – és nem szeretnék a régi szép időkben minden jobb volt közhellyel élni – nagyban elősegíti a gyerekek fejlődését. Sándor Ildikó néprajzkutató szerint „Öntevékeny, önszerveződő és önszabályozó volt az együtt játszó közösség”. A hagyományos közösségekben a különböző korosztályok nem különültek el annyira egymástól, mint most az intézményes nevelés által. A közösen eltöltött idő és játék során a kisebbek a nagyobbaktól tanulták meg azokat a dolgokat – legyen szó egy szöveg ismeretéről vagy játékszabályról – ami segítette az ő részvételüket. Ezáltal pedig kevésbé éleződtek ki a résztvevők képességei közti különbségek.

A játékokra és játékkultúrára napjainkban már külön szakosodnak, Z. Karvalics László egy tanulmányában például ludulógusokról ír, akik a játékokkal foglalkoznak a mindennapokban. Ezek a kutatók már a hatáskövetkezményeit is összekapcsolják más fontos, főleg fejlődéslélektani és szociálpszichológiai tényezőkkel, így egyre csak biztosabbá válik, hogy mennyire fontos ez a karácsonykor népszerű tevékenység a hétköznapokban is.

„Én csak azoktól szeretek olvasni, akik már meghaltak"

„Miért tanítsunk kortárs irodalmat? Én csak azoktól szeretek olvasni, akik már meghaltak. - hangzott el egy leendő magyartanár szájából az előző két mondat, egy gólyáknak szóló irodalmi szemináriumon. 

A filmek és sorozatok világa is bőségesen merítkezett a társasjátékokból. Forgatják a Monopoly adaptációt, nézhetünk filmes változatot a Clue-ból, de vegyük csak a Dungeons & Dragons-t, amiből nemcsak filmet készítettek, de ezt játszották a Stranger Things főszereplői is az első évadban. Akkor még mindenki eléggé lelkes volt a karakterek közül, de a harmadik évadban már megfigyelhető, hogy a szereplőknek más az érdeklődése. Míg az örökgyerek Dustin hiányolja a csapatban főleg ezzel a szerepjátékos tevékenységgel eltöltött időt, a többiek már inkább a gyerekszerelem csodáját élik meg és borzasztóan unják azt a pár percet, mikor megpróbálnak mégis közösen játszani.

A hétköznapokban egy alapítványnál önkénteskedem, ahol kórházban fekvő beteg gyerekeket látogatunk és játszva tanulunk velük. Mikor beérünk a kórtermekbe a legtöbben a telefonjukat bújják és vannak olyanok, akiknek egyből kedve támad kikapcsolódni, de sokszor nehéz őket kimozdítani a megszokott tevékenységükből, vagy rávenni őket arra, hogy más esetleg számukra idegen gyerekekkel játszanak. Az egyik legnagyobb kihívás itt is, mikor különböző korosztályú vagy fejlettségi szintű gyermekkel próbálkozunk foglalkozni úgy, hogy mindenki ugyanannyira jól érezze magát.

Jesztl József és Lencse Máté Jól játszani című társasjátékkönyve pont az ezekhez hasonló problémákra nyújt megoldást, melyek a legtöbb családban vagy csoportban, ahol különböző életkorú gyerekek vannak együtt, előfordulhatnak. A könyv hét táblásjátékot tartalmaz, játékonként 3 különböző szabályváltozattal, melyek mindegyikének egy jól ismert klasszikus adja az alapot. Egyszerű dáma, sakk vagy amőba is lehetne az, amit a könyv lapjain található táblákon látunk, de mindegyiket különlegesebb módon használhatjuk. A lényeg pedig, hogy az eltérő képességű játékosok is egyenlő esélyekkel induljanak és mindenkiből ugyanannyira válhasson nyertes vagy akár egy boldog utolsó helyezett.

joljatszanimod.jpg

Kép forrása: Pagony

Mindkét író játékpedagógus, így az első lapokon még nem a játékokkal, hanem használati utasításszerű tanácsokkal találkozunk. Az általános módszerek, az előnyt jelentő tippek és egy jó magyarázat segítségével senki sem fog összeveszni vagy sírva elrohanni az asztaltól. Mert valljuk be, mindenkivel előfordult már ez gyerekkorában, amikor vesztésre állt. A csodás illusztrációért, rajzokért Vörös Jutka felelt, így egy igazán igényes kötet lett a végeredmény.

Lencse Máté a Litera felületén írta az Igazgyöngy Alapítvány naplójában, hogy mennyire hasznos tud lenni a társasjáték, nemcsak a személyiségfejlődés, de a tanulás tekintetében is: „A társasjáték rengeteg mindent elmond a pedagógiánkról. A társasjáték ugyanis lassan, türelmesen, motivációra építve fejleszt különböző képességeket. És ez az, amit egyrészt használunk, másrészt másolunk akkor is, amikor nem társasozunk.”

Jól játszani megvásárolható a Pagony webboltban.

Pagony webbolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr9215489602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.