Szamuráj Jack nem öregszik. Mármint sem maga a sorozat, sem maga a karakter a történetben. A 2004-ben lezárult sorozat annyira frissnek és örökérvényűnek látszik még mai szemmel is, hogy nem is tudtam elképzelni, hová lehetne ezt még fokozni, és hogy lehetséges-e korrekt véget kerekíteni a “bolond szamuráj” kálváriájának. A történetben ötven év telt el, de Jack nem öregedett – hát amikor beszippantott a történet, én is úgy éreztem, mintha nem öregedtem volna tizenhárom évet, hanem ugyanaz a gyerek lennék, aki iskola után izgatottan várja, hogy vajon sikerrel jár-e a szamuráj.

A 21. század nagy vívmánya, hogy már nem csak a kőgazdag pénzemberek lehetnek mecénásai egy-egy művészeti alkotásnak vagy vállalkozásnak, hanem akár az átlagemberek is. Ugyanígy fordítva, egy jó ötlettel, kellő lelkesedéssel és hatalmas szerencsével akárkinek megvan a lehetősége, hogy vállalkozóvá, filmrendezővé, zenésszé stb. váljon. Ez, a közösségi finanszírozás intézménye tette egyszeri képregény rajzolóvá és –íróvá Csepella Olivért, a Nyugat+zombik szerzőjét.