Valószínűleg sokan vagyunk úgy, hogy a mai napig keressük azt a sorozatot, ami betöltheti az űrt a régi kedvencünk méltatlan lezárása után. Ennek hatására többen fel is figyeltek a Netflix által beharangozott Vaják sorozatra. A nagy várakozások és reménykedések által övezve tehát el is mondom, hogy miért nem lehet a Vaják az új Trónok Harca.
Képek forrása: IMDb (Game of Thrones és Witcher)
Most, hogy már sokan szúrós szemmel olvassátok ezeket a sorokat, ki is emelném, hogy nagy tisztelője vagyok mind George R. R. Martin, mind Andrzej Sapkowski munkásságának. Azonban érdemes helyén kezelni a dolgokat. Bár mind a két író régóta jelentős rajongótáborral rendelkezik, világszintű nyilvánosságot a Trónok Harca az HBO-sorozat első pár része után kapott, a lengyel író pedig a CD Projekt Witcherének köszönheti a plusz eladásokat. Bár mind a kettő alkotás fantasztikus írói teljesítmény a maga nemében, a fantasy elemektől eltekintve szinte két külön műfajról beszélhetünk.
Személy szerint hatalmas fantasy rajongó vagyok, ezért számomra mind a két könyvsorozat rossz szájíz nélküli szórakozást okoz. Azonban fontos tudni, hogy Martin azért olyan populáris és könnyen fogyasztható, mert úgy ír fantasy-t, hogy szembe megy annak minden alapkövével. Mer bátor és sokszor kegyetlen lenni, amit mind imádunk, mert szokatlan. Tulajdonképpen az ő regényei sok szempontból anti-fantasy-k. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem része a műfajnak, inkább ő a fekete bárány, aki áthág minden szabályt, de közben hatalmasat alkot. Ha Martin valóban egy (szokványos értelemben vett) fantasy író lenne, akkor Ned Stark a A tűz és jég dala utolsó kötetében egy ikonikus kardpárbajban felkoncolná az Éjkirályt.
Megszokott lenne? Igen. Láttuk már ezt sokszor? De még mennyire. Unalmas lenne? Nem feltétlen.
Az, hogy valami sémákra épül, egyáltalán nem ad okot arra, hogy ne lehessen egyedi vagy bátor. Bár Martin azért ért el olyan nagy sikereket, mert be tudta vonni azokat az olvasókat is a saját történetébe, akik soha nem forgatják a fantasy-zsáner könyveit, de a Gyűrűk Urából kiindulva alappillérekre építkezve is lehet valaki egyedi és eredményes.
A Trónok Harca lezárása sorozat terén pont azért bukott olyan hihetetlen nagyot, (persze nem a kasszáknál) mert szembement Martin bátorságával. Ki ne vágyott volna arra, hogy lássa, ahogy Sansa leül a trónra aztán hirtelen Daenerys elégeti a sárkányaival a semmiből, vagy hogy Cersei váratlanul az egész Stark családot feldaraboltatja a katonáival? Esetleg pont, hogy az Éjkirály letarolja egész Westerost? Ezzel szemben David Benioff és D.B. Weiss egy átlagos fantasy-lezárást készítettek a sorozatnak, ami így már egyáltalán nem tükrözte a könyvek sajátosságait.
Ha azok az emberek, akik ezen felháborodtak, a Vajákban keresik a megváltást, ismételten csalódni fognak. Andrzej Sapkowski könyvei egy hihetetlen részletességgel kidolgozott, fantasztikus karakterekkel és történettel rendelkező fantasy-világot tárnak az olvasók elé. Én személy szerint rettenetesen várom a sorozatot, de tudom, hogy mire számíthatok tőle. Egy tudatosan építkező, mesebeli lényektől hemzsegő, kifejezetten sötét tónusú, azonban a szokásos sémákra épülő fantasy-re.
Shrek: egy posztmodern tündérmese
Metafikció, hibrid műfajiság, dekonstrukció - csupa olyan terminus, amivel legtöbbször irodalmi- és humántudományos folyóiratokban találkozunk. De hogyan működnek ezek az alkotói eljárások a bölcsészeti fókusz peremén lévő popkultúrában? Egy sokak által ismert és kedvelt animációs alkotás, a segítségével ezeket a kérdéseket járom körül.
Andrzej Sapkowski többek között annak is köszönheti a sikerét, hogy a szláv mitológiát nagyon tudatosan építette bele a könyveibe. Nagyon érdekes látni a kiforgatott Hófehérke és a hét törpe történetet, a szépség és a szörnyeteg, vagy csak a szokásos elátkozott hercegnő sztorikat. Bár Sapkowski is képes meglepetéseket okozni – nem is keveset –, és az ő világa is kifejezetten kegyetlen, azonban nem operál azokkal az eget rengető fordulatokkal és megdöbbentő karakterhalálokkal, amivel Martin. Ezzel igazából nincs is probléma, mert két külön világról és két külön íróról beszélünk, akik (és amik) úgy jók, ahogy vannak.
Összességében érdemes mindenkinek olyan elvárásokkal leülni a Netflix elé, amik reálisak a sorozat és a könyvek szempontjából. Nincs értelme párhuzamokat keresni a A tűz és jég dalával. Nem azért mert nem fogunk találni, hanem azért mert két – önmagában fantasztikus, de ellentétes – világot fölösleges összehasonlítani. Más a történet célja és más a mondanivalója is. Már csak abban reménykedjünk, hogy méltón adaptálják a filmvászonra is Sapkowski műveit.