„Az ember mindenre képes, csak akarni kell.” „A depresszió divatbetegség.” „Ezt úgy hívják, hogy nehéz a természeted.” Ismerős mondatok? A társadalom – legalábbis a magyar társadalom – nagy része teljesen értetlenül áll az olyan jelenségek előtt, mint például a szociális szorongás, pedig világszinten már működik a feldolgozás sok különböző formában. Ezek közé tartoznak a témában megjelenő, közösségi oldalakon terjedő miniképregények.

Annyiszor halljuk, mégis: micsoda a trash valójában? Egyszerűen a kétes esztétikai értékkel rendelkező kulturális produktumok gyűjtőneve? A giccs szinonimája? A fogyasztói társadalom – szellemi és materiális értelemben vett – szemete? Vagy épp tudatos kultúrafogyasztási attitűd? Világszemlélet? A humor egy válfaja? Ezekre a kérdésekre próbálok választ adni a következő bekezdéseken keresztül.