Mármint olyan tárgy, amely a hagyományos fogalmaink szerint „eredetinek” számít: műalkotások, találmányok prototípusai vagy forgalomban már nem lévő modelljei, személyes tárgyak. Azt gondolnánk, hogyha egy kiállításon nem ezek vannak döntő többségben, nem is nevezhetjük az eseményt annak. Szerintem tévedünk.

„Az ember mindenre képes, csak akarni kell.” „A depresszió divatbetegség.” „Ezt úgy hívják, hogy nehéz a természeted.” Ismerős mondatok? A társadalom – legalábbis a magyar társadalom – nagy része teljesen értetlenül áll az olyan jelenségek előtt, mint például a szociális szorongás, pedig világszinten már működik a feldolgozás sok különböző formában. Ezek közé tartoznak a témában megjelenő, közösségi oldalakon terjedő miniképregények.

A Godot Workshoppal készített interjúm nyomán felmerültek bennem a kérdések és gondolatok a posztmodern intermedialitással és identitáskereséssel kapcsolatban. A művészeti ágak vegyítésével és ütköztetésével kísérletező banda két számának a segítségével igyekszem majd szemléltetni eszmefuttatásomat.