2017-ben a zeneipar végleg elért az internet korába azzal, hogy olyan projekt nyert Grammy-díjat, amit csak streaming-szolgáltatókon keresztül lehetett meghallgatni. Ez volt Chance the Rappertől a Coloring Book.

A kötet címe grafomániáról, illetve általánosabb értelemben vett önkifejezési kényszerről ad számot: úgy tűnik, a szerző ezzel leveti magáról a felelősséget. Azt érzékelteti, hogy versei automatizmus szüleményei – ösztönös alkotások, melyek hiányosságai, esetleg hibái miatt nem terheli őt felelősség.  A Mintha muszáj lenne erős állítások tömkelege abszurd oximoronokba csomagolva. A mániákusan depresszív kilátástalanság szinte komikus túltolása, olyan furcsaságokkal fűszerezve, amelyek némileg idézőjelbe teszik ezt a létállapotot.

A kétezres évek elején a hiphop új esztétikai térbe lépett. Nem a crunk era sok tekintetben rosszul öregedett hagyományaira gondolok, hanem arra a fordulatra, amelyet a chill-hop műfaji ernyője, és az alatt Seba Jun, azaz Nujabes jelentett. Persze a chill-hop azóta szubkulturális zárvány lett, a lo-fi hiphop radio – beats to chill/study to típusú formalizált zenék meg valószínűleg inkább tartoznak az ambienthez, mint a hiphophoz. Nujabes óta viszont mégsem ugyanaz a hiphop, mint előtte volt, ennek oka pedig egy egészen új szemlélet és abból következő technikai megközelítés.

Mármint olyan tárgy, amely a hagyományos fogalmaink szerint „eredetinek” számít: műalkotások, találmányok prototípusai vagy forgalomban már nem lévő modelljei, személyes tárgyak. Azt gondolnánk, hogyha egy kiállításon nem ezek vannak döntő többségben, nem is nevezhetjük az eseményt annak. Szerintem tévedünk.

Szivárványszínű utazás Japánba – svájci űrhajóval. Szorongás a diszkóban – törökül. Ghánai-magyar souldíva, magyar-magyar urbánus mélylélektan. Drámai kocogás az angol tengerparton, vitorlázás a magyar tengeren – angolul. Bábeli válogatás 2019 nyarának legjobb dalaiból és videoklipjeiből. 

Mindez egy személyben. Fésületlen popszenzáció, megvásárolható szőke cicababa, szemérmetlen provokatőr, spirituális Földanya, érzékeny lelkű stílusikon, könyörtelen divatdiktátor, örökifjú diszkódíva. Bepillantás a 61 éves popkirálynő majd négy évtizede tartó munkásságába 19 album egy-egy dalán keresztül. Avagy 19 ok, amiért biztosan szeretjük Madonnát.

Miután az ún. indie zene teljesen elvesztette azt a funkcióját, hogy hordozzon magában valami különlegeset, ami miatt a felvilágosult tinédzserek imádhatják, nem nagyon maradt olyan gitárzene, amire időt szakítana az új generáció a zenehallgatási aktusok alatt. Van azonban egy olyan irány, stílus, talán műfaj, amely most - főleg az interneten - igazán nagyot fut, és ami illeszkedik az indie hagyományaiba, de hordoz magában izgalmat. Nem véletlenül lett bedroom pop a neve, most pedig megpróbálkozom azzal, hogy megfejtsem, miért érezzük progresszívnek ezt az áramlatot, ha zeneileg nagyon ritkán is hordoz magában bármi újat.

Red Bull Hennessyvel. Látszólag ellentétes hatású szerek furcsa, de átütő hatású elegye. Vacsora gyalázkodással. Középkorú popdívák frissességgel és aktualitással. Párterápiás trap. Egy DJ Khaled-szám, ami tényleg jó. Halott rapperek új dalai. Ambivalens érzések közepette válogattam 2019 tavaszának legjobb klipes dalaiból.

Alig ülünk le a Csendes sörözőben, Zoliból máris megered a szó: ez a hely régen is kulthelynek számított, meséli el, aztán, még mielőtt eszmélnék és bekapcsolnám a diktafont, azt is, hogyan láttak Londonban '77-ben életükben először punkokat, és hogyan verték '73 március 15-én a Petőfi szobortól induló fiatalokból álló tömeg néhány tagját véresre a Tüköry utcában. Végül eszembe jut feltenni az első kérdést, és onnan egyenesbe kerül minden. Kezdetekről, nehézségekről és az egymásra való kölcsönös odafigyelésről beszélgettem Krulik Zoltánnal (többek között a 35 éves Makám zenekar alapító tagjával), és Szántó Marcellal, a még nagyon is fiatal Folksteps frontemberével.

Tiszta szerencse, hogy a KultAgora alapítói az induláskor hitet tettek a szubjektivitás mellett, ugyanis ez a szöveg vállaltan szubjektív. Szubjektív, ugyanakkor nem indokolatlan – hiszen a lelkesedést egy színvonalas és progresszív debütalbum iránt senki nem mondaná annak.