A kétezres évek elején a hiphop új esztétikai térbe lépett. Nem a crunk era sok tekintetben rosszul öregedett hagyományaira gondolok, hanem arra a fordulatra, amelyet a chill-hop műfaji ernyője, és az alatt Seba Jun, azaz Nujabes jelentett. Persze a chill-hop azóta szubkulturális zárvány lett, a lo-fi hiphop radio – beats to chill/study to típusú formalizált zenék meg valószínűleg inkább tartoznak az ambienthez, mint a hiphophoz. Nujabes óta viszont mégsem ugyanaz a hiphop, mint előtte volt, ennek oka pedig egy egészen új szemlélet és abból következő technikai megközelítés.

Napjainkban, ha a Nagymező utca környékén van dolgunk – akár éjjel, akár nappal – főként angol legénybúcsúk és petrezselymet áruló egyenminiszoknyás lánybúcsúk epicentrumába kerülünk. A bohém éjszakai élet már több, mint száz éve virágzik a környéken – egykor az ország legelőkelőbb bárjai, világhírű varieté-színházai üzemeltek ugyanitt. Az idő múlásával mulatók zárnak és klubhelyiségek nyílnak a Nagymezőn, úgy a vendégek összetétele is folyamatosan változik, de egy dolog állandó marad: hogy mindmáig a világ minden tájáról érkeznek ide a szórakozásra éhes – ám legkevésbé sem szomjas – látogatók.