„Az ember mindenre képes, csak akarni kell.” „A depresszió divatbetegség.” „Ezt úgy hívják, hogy nehéz a természeted.” Ismerős mondatok? A társadalom – legalábbis a magyar társadalom – nagy része teljesen értetlenül áll az olyan jelenségek előtt, mint például a szociális szorongás, pedig világszinten már működik a feldolgozás sok különböző formában. Ezek közé tartoznak a témában megjelenő, közösségi oldalakon terjedő miniképregények.

Seaton Kay-Smith: Askaran 099
Kép forrása: Bored Panda

A comic stripet (kb. a “képregénycsík” – a szerk.) Fehér Katalin úgy határozza meg, mint „humoros/elgondolkodtató szituáció vagy történet, jellemzően három-öt képkockára bontva”. Azt fogom megvizsgálni, hogy a klasszikus képregényekhez ezek miben hasonlítanak, illetve miben különböznek tőlük, megpróbálva így felmutatni a zsáner jellegzetességeit, céljait.

Olyan értelemben mindenképpen a képregényen belüli műfajként kell elképzelnünk, hogy a képregény működési elvét alkalmazza. Nevezetesen, hogy a szöveg és a kép egymás mellett, egyenragúként szerepel, „egyszerre fontos a cselekmény (ami az elbeszélések sajátja), valamint a festményekre és más képzőművészeti alkotásokra jellemző vizuális szerkezet, kompozíció”. (forrás) 

A szexualitás és az ember - modern kilátások és zsákutcák Lawrence-től Lakatos Leventéig

Mit nevez az ember szexualitásnak? Mik az erotika és a vonzalom érzelmi alapjai? Létezik-e lelki síkja a szexuális aktusnak, vagy az egyszerű élmények közé sorolható? A kérdés a történelem minden korszakában foglalkoztatta az embert. A modernitás embere sem határolódik el a kérdéskörtől: az alábbi cikk elsősorban a jelen emberének válaszait kutatja Lakatos Levente Szigor című könyvsorozata alapján.

Ugyanakkor a narratíva fogalmát a mental health képregények esetében újra kell fogalmaznunk, mivel ezek a comic stripek éppen arra szolgálnak, hogy egy adott kondícióra, állapotra hívják fel a figyelmet vagy próbálják hatásosan érthetővé tenni. (Ezért sem véletlen, hogy éppen a képregény műfajában kap ekkora súlyt a téma, hiszen a vizualitás plusz érzelmi hatást biztosít a szöveg magyarázó funkciója mellé.) A narratíva sokszor teljesen hiányzik a comicból – például a „kívül-belül”, „többiek-én”, „elképzelés-valóság” ellentétpárokon alapuló kétkockások esetében – vagy pedig nagyon sematikus, mivel a társadalom által standardként elfogadott működésektől való eltéréseket kívánja erős fókuszba helyezni. (minicomic-példa1; minicomic-példa2)

Ennek megfelelően a szerkezet sem feltétlenül felel meg a hosszabb terjedelmű, klasszikus képregényekének. A tartalom miatt a perspektivitás mint tényező teljesen kiesik, hiszen akkor a leírandó/olvasandó folyamaton csorba esne. Így tehát hiányzik a klasszikus képregényekre nagyon jellemző panel-elhelyezéssel való játék, a vizualitás funkciója a fent említett hatásfokozás marad. A mental health comicok szerkezete majdnem kizárólag nagyon egyszerű, valahányszor néhány, szigorúan egyforma méretű négyzet vagy téglalap (ld. az első példa), vagy kettő darab alkotja (ld. a második, összehasonlító alapú példa).

Képek forrása: The Awkward Yeti és twitter

Megjegyzendő még a stílussal kapcsolatban, hogy ebből a kvázi-társadalmi jellegű funkcióból az is következik, hogy nem feltétlenül az esztétikai kidolgozottság, sokkal inkább a letisztultság és az egyedi, könnyen felismerhető stílus kerül a középpontba.

Szervesen hozzátartozik ezeknek a képregényeknek a létmódjához, hogy a webcomichoz, vagyis az online publikált verzióhoz tartoznak. Ennek történeti oka van. A képregényt sokáig nem tartották értékes (vagy egyáltalán legitimált) médiumnak, csupán az irodalom vagy a vizuális művészetek egy furcsa oldalágának. A helyzet javult ugyan, de a print kiadványokban máig sem vívott ki magának egy-egy stripnél több helyet, ami viszont csupán a klasszikusok számára elegendő (gondoljunk például a Garfieldra). Nem is beszélve a nyomtatott lapok visszaszorulásáról.

A haldoklás mellékhatásai - John Green: Csillagainkban a hiba

Feledés, elfogadás, emlékezés, nyomot hagyni az emberiség történetében. Ezeknek pedig egy függvénye van: az idő.

Az online kiadáshoz nincs szükség kanonizálásra vagy bármilyen nemű engedélyezésre, ugyanakkor valahogyan még terjeszteni kell a termékeket. „A kommunikációs eszközök tekintetében a mozgatórugót a megosztás adja."(forrás) Nem véletlen, hogy ezek a képregények a kifejezetten képmegosztásra létrehozott Instagramon, és a nagyobb megosztóportálokon (pl. www.boredpanda.com) terjednek, nem feltétlenül a dominánsan szociális funkcióval bíró oldalakon (pl. Facebook).

Ezzel kapcsolatban merülnek fel a zsánerrel kapcsolatos problémák is. Nevezetesen, hogy az idősebb és/vagy internetet csak módjával használó rétegekhez nem jutnak el, pedig a képregények empatikus erejére közöttük is szükség lenne. További problémát jelent a nyelvismeret kérdése, vagyis az is szükségeltetne, hogy ki-ki az anyanyelvére fordítsa a minicomicokat.

Végül szeretnék néhány alkotót pár szóban bemutatni, akiknek a képregényeivel akár már a cikkben is találkozhattatok. 

Látható tehát, hogy ezek a webcomicok a belső folyamatoktól kezdve a közösség reakciójáig, a mindenkit érintő jelenségektől a tulajdonképpeni betegségekig mindent érintenek. A közös pont: a felmutatásnak és a közösségi alapon való megnyugtatásnak az igénye.