A hiphop mint szép: Nujabes hagyományai

2020. február 12. - efkilenc

A kétezres évek elején a hiphop új esztétikai térbe lépett. Nem a crunk era sok tekintetben rosszul öregedett hagyományaira gondolok, hanem arra a fordulatra, amelyet a chill-hop műfaji ernyője, és az alatt Seba Jun, azaz Nujabes jelentett. Persze a chill-hop azóta szubkulturális zárvány lett, a lo-fi hiphop radio – beats to chill/study to típusú formalizált zenék meg valószínűleg inkább tartoznak az ambienthez, mint a hiphophoz. Nujabes óta viszont mégsem ugyanaz a hiphop, mint előtte volt, ennek oka pedig egy egészen új szemlélet és abból következő technikai megközelítés.

nujabes_mod.jpg

Kép forrása: Medium/Omar Palma

A jazzmintákra épülő, szvinges, lo-fi zenéket rendszerint Dillától, Madlibtől, esetleg az A Tribe Called Quest-től eredeztetik – miért Nujabest emelem ki? Azért, mert a Metaphorical Music (2003) és különösen a Modal Soul (2005) nem következik egyenesen ezekből a hagyományokból. Seba Jun samplingtechnikája, zeneszemlélete merőben különbözik elődeiétől – a Letter from Yokusuka-t hallgatva aligha gondolunk MPC-re, és még kevésbé vesszük észre, hol kezdődik és ér véget egy-egy loop. A hiphopot addig meghatározó ütemesség, a minták feltűnő darabolása nem jellemző technika itt, a loopok jóval hosszabbak, organikusabbak, élőbbek, mint az elődöknél.

Seba ráadásul nem csak mintákkal dolgozott, zenéinek jelentős részét ő maga szerezte és hangszerelte, gyakran közreműködött japán jazz-zenészekkel. Talán közelebb is áll ez a hangzás a jazzhez, mint a hiphophoz – nem is véletlen, hogy Nujabes és a chill-hop hallgatókörének nagy részét nem a hardcore hiphop-arcok teszik ki.


Nujabes zenéjében az amerikai helyett
a japán jazz kerül fókuszba – ez egy egészen más tónust eredményez, mint amit a hallgató addig megszokhatott. A hosszú loopok; az organikus, meleg hangszerelés; az épp-hogy-nem dúros harmóniák; a természetes szving összessége látványosan szembemegy a hiphop hagyományosan gritty, csattogós esztétikájával, viszont épp ez a hiphop hatás az, ami a giccs határán egyensúlyozni engedi Nujabes dalait.

Nujabes valójában nem kevesebbet ért el, mint hogy széppé tette a hiphopot, mégpedig egyszerűen azzal, hogy szépnek látta. És azáltal, hogy a hiphop új esztétikai térbe került, egészen újszerű beszédmódokra nyílt lehetősége az emszíknek is. Ez talán nem érte el a legmagasabb formáját azonnal, még a Modal Soul vendégverzéi is könnyen vádolhatók cornysággal vagy giccsel – de az is biztos, hogy mondjuk Kota the Friend sem lenne Nujabes nélkül, akiért persze nem győzünk hálát adni.

Matrjoska-rap - mi az a sample-kultúra?

A popzene elkerülhetetlen. Ott van a rádióban, az idővonalon, és úgy en bloc minden médium felületén. Épp emiatt lehet egy hétköznapi élmény az „ezt már hallottam valahol" érzés - ami nem magára a dalra, hanem annak egy alkotóelemére vonatkozik.

Seba örökségéből nagyrészt nem is a szöveges darabok maradtak érdekesek mára, hanem az instrumentálisak – egyfajta tárgy nélküli nosztalgia, történet nélküli történetmesélés élményét nyújtják. Ahogy föntebb írtam, a smooth jazz vagy az ambient felé tolódó hangulat ez, de ha háttérzenének tartjuk is, csakis a szó legjobb értelmében tehetjük. A dalok narratív természetét szóba hozva pedig nem mulaszthatjuk el a Samurai Champloo megemlítését – e klasszikus animének a fő zenefelelőse Nujabes volt. A Samurai Champloo nem tipikus hiphop sztorit mesél el – a középkori japán kultúra és a hiphop közt tételez különös kapcsolatot, ami szokatlan ugyan, de nem példátlan – elég, ha Jim Jarmusch Szellemkutya című filmjére gondolunk.


Mindenesetre újabb példa ez arra, hogy Nujabes miként nyitott váratlan és mégis termékeny módon új tereket a hiphop számára. E tereket pedig a hiphop a szemünk láttára lakja be: a már említett Kota a FOTO-val, akár Tyler a Wolf-fal és főleg a Flower Boy-jal, vagy itthon a Mulató Aztékok a Szobanövénnyel. Zeneileg ezerféleképp, de annyiban közösen: ez mind hiphop, és mind szép.

A bejegyzés trackback címe:

https://kultagora.blog.hu/api/trackback/id/tr2315427344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.