Az indie lélegeztetőgépe, avagy ahogy Z generáció válaszol a világra

2019. július 17. - Maier Péter

Miután az ún. indie zene teljesen elvesztette azt a funkcióját, hogy hordozzon magában valami különlegeset, ami miatt a felvilágosult tinédzserek imádhatják, nem nagyon maradt olyan gitárzene, amire időt szakítana az új generáció a zenehallgatási aktusok alatt. Van azonban egy olyan irány, stílus, talán műfaj, amely most - főleg az interneten - igazán nagyot fut, és ami illeszkedik az indie hagyományaiba, de hordoz magában izgalmat. Nem véletlenül lett bedroom pop a neve, most pedig megpróbálkozom azzal, hogy megfejtsem, miért érezzük progresszívnek ezt az áramlatot, ha zeneileg nagyon ritkán is hordoz magában bármi újat.

bedroom1_cikk.jpg

Tovább

A haldoklás mellékhatásai – John Green: Csillagainkban a hiba

„Összekötő, visszatérő, betegítő, rejtegető, leleplező! Nézd, ahogy apad, ahogy árad, és visz magával mindent! // Mi az? – kérdeztem. // Víz – felelte. – Na meg az idő.”, kezdődik a sokak által kedvelt romantikus film/ifjúsági regény, a Csillagainkban a hiba. Nem túl gyakran idézett része a történetnek, pedig az első oldalán található. „Miközben olvasott, úgy hullottam alá a szerelembe, ahogy az ember elalszik: lassan, azután egyszerre.” Kicsit közismertebb mondat, mondjuk úgy, hogy valószínűleg minden második lány használta a film megjelenése után. Aki nem ismeri be, ahelyett felvállalom majd én.

csillagainkban2_1.jpg

Tovább

A varázsvilág Krisztusa – Harry Potter és a Biblia

Kemény István írja egyik esszéjében, hogy minden író kiégését és ötlettelen vergődését jelzi, ha bibliai témához nyúl. Lényegében a legkönnyebb dolga van. Feldolgozza Káin és Ábel, hitetlen Tamás, az irgalmas szamaritánus vagy épp Jézus szenvedéstörténetét, az egyszeri olvasó pedig – a bebetonozott kulturális és vallástörténeti konvenciók hatására – elismerően fog bólogatni, miközben valami olyasmit mormog magában: ez egy komoly író. Hisz ha az ember a Bibliához nyúl, feltétlen valami magasztosat, valami komolyat akar elmondani Istenről, az emberekről, az erkölcsről. Lényegében predesztinálva van erre a szerepre. A Bibliában ugyanis minden benne van, amit mi, keresztény, zsidó, és ateista egyszóval: nyugati – emberek legfőképp a morálról, de globálisan véve a világról gondolunk. A posztmodern narratíva-dekonstrukció évtizedei után természetesen naivitásnak hathat ez a grandiózus állítás; ennek ellenére tartom igazát. Nem valamiféle retrográd vallási felbuzdulás mondatja velem az utóbbit sorokat, hanem olvasmányaim és mindennapi tapasztalataim. Na igen: olvasmányaim. Ez utóbbi kiemelten fontos eleme ennek az írásnak – ugyanis ezen esszé témája tulajdonképp (ahogy a címből is könnyen kiderülhet) egy egész generáció gyermekkorának meghatározó olvasmányának, a Harry Potter bibliai párhuzamainak feltárása, és a közös referenciák vizsgálata; egy olyan gondolatkísérlet, melynek konklúziója hogy a Harry Potter tulajdonképpen egy modernkori megváltástörténet. És egy egészen kiváló regényfolyam.

hp1.jpg

Tovább