Fugaerek a pocsolyában – Szendrői Csaba: Mintha muszáj lenne (2019)

2020. április 11. - Acsády Pongyor Áron

A kötet címe grafomániáról, illetve általánosabb értelemben vett önkifejezési kényszerről ad számot: úgy tűnik, a szerző ezzel leveti magáról a felelősséget. Azt érzékelteti, hogy versei automatizmus szüleményei – ösztönös alkotások, melyek hiányosságai, esetleg hibái miatt nem terheli őt felelősség.  A Mintha muszáj lenne erős állítások tömkelege abszurd oximoronokba csomagolva. A mániákusan depresszív kilátástalanság szinte komikus túltolása, olyan furcsaságokkal fűszerezve, amelyek némileg idézőjelbe teszik ezt a létállapotot.

minthamuszaj_mod.jpg

Tovább

A költészet piaci értéke, avagy az instaköltészet

A költészet pár éve megjelent új formája egyesek szerint nem is tartozik a költészethez, mások szerint pedig ez a jövő. Az egyik oldal úgy gondolja, hogy az instaköltészet magát a költészetet teszi népszerűvé és ezzel segít a klasszikusok felé vezető útra terelni az olvasókat, a másik oldal szerint pedig csak rossz képet mutat annak, aki verset olvasna. A kérdés tehát, hogy van-e piaci értéke a költészetnek?

sosemart.jpg

Tovább

Hogy kell jól játszani? – A játék öröme minden korosztálynak

Pizsama egész nap, forró csoki, csúnyapulcsi, könyvek és társasjátékok. Talán most így karácsony után lassan két hónappal már mindenkit beszippantott a hétköznapok szürkesége és el is feledkezett ezekről, pedig elengedhetetlen lenne mindegyik az offline kikapcsolódáshoz. Ha a forró csokit le is cseréljük valami üdítőbbre a tavasz közeledtével, a többire ugyanúgy figyeljünk.

dndst.jpg

Tovább

Olvasás téren és időn át – jegyzetek L. Varga Péter Más tartományok című könyvéhez

Mindig izgalmas egy a sajátunktól eltérő olvasási praxissal találkozni, például egy esszéket vagy kritikákat tartalmazó kötet formájában. Ezek is általában többszerzős antológiák; ritka, hogy egyetlen személy akár éveken át húzódó olvasás- vagy értelmezésmódját követhessük. L. Varga Péter sokműfajú könyve márpedig elsősorban szerzőjének értelmezői és kritikusi, szerkesztői gyakorlatáról látlelet.

lvp_borito_crop.jpg

Tovább

„Uram, ne add, hogy azt higgyük, nem létezel” – Isten a kortárs magyar költészetben

A vallás, a spiritualitás, az istenkeresés évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül a költészet alaptémái közé tartozott. Nem volt ez másképp a magyar költészet esetében sem: a líránk (irodalmunk) ahogy sok más európai népnél is a katolikus egyház körein belül indult. De mi a helyzet a mával? Milyen transzcendenciaképzetekkel találkozunk, ha felütjük napjaink versesköteteit, folyóiratait? Erre a kérdésre keresi ez a cikk a választ természetesen a teljesség igénye nélkül. 
izso_fin_border.jpg

Tovább

A vég embere

A posztapokaliptikus giccs kritikája Beckett munkái nyomán 2.

Beckett az egyén elpusztulása előtti utolsó pillanatot ábrázolja a posztapokalipszis terében. Az embert, aki körül elhalt, elpusztult minden és mindenki, ő azonban még létezik, de létezésének lényege már időtlen idők óta maga a haldoklás, a halál. A szereplők ebbe a kimerevített helyzetbe szorultak, és várnak.

beckett4.jpg

Tovább

Az ember vége

A posztapokaliptikus giccs kritikája Beckett munkái nyomán 1.

Több, mint száz évvel ezelőtt Immanuel Kant tette föl a következő a kérdést: miért várakoznak egyesek a világvégére, s ha várakoznak is, miért épp egy szörnyű, rémületes végre várnak? Nos, mintha napjainkra ez változóban lenne: a világvégéről szóló történetek zárlata megnyugtató, reményt ébreszt és kétségeket oszlat el, mi pedig nyugodtan alhatunk.

beckett2.jpg

Tovább

Poszthumanista gyorstalpaló – és a problémáim vele

2019. szeptember 21. - Locker Dávid

A poszthumanizmus egy gyűjtőfogalom: bár irányzatai akár egymással is állhatnak vitában, mindegyik alapja egy olyan gondolkozásmód, ami a humanizmus utáni állapotban keresi az ember helyét a világban. Mindezt úgy, hogy nem az embert teszi meg a világ középpontjává és urává.

poszthumanizmus.jpg

Tovább

A haldoklás mellékhatásai – John Green: Csillagainkban a hiba

„Összekötő, visszatérő, betegítő, rejtegető, leleplező! Nézd, ahogy apad, ahogy árad, és visz magával mindent! // Mi az? – kérdeztem. // Víz – felelte. – Na meg az idő.”, kezdődik a sokak által kedvelt romantikus film/ifjúsági regény, a Csillagainkban a hiba. Nem túl gyakran idézett része a történetnek, pedig az első oldalán található. „Miközben olvasott, úgy hullottam alá a szerelembe, ahogy az ember elalszik: lassan, azután egyszerre.” Kicsit közismertebb mondat, mondjuk úgy, hogy valószínűleg minden második lány használta a film megjelenése után. Aki nem ismeri be, ahelyett felvállalom majd én.

csillagainkban2_1.jpg

Tovább

Férfi szavak női szájban

Kármán József: Fanni hagyományai (1794), Ifjabb Dumas: A kaméliás hölgy (1848), Guy de Maupassant: Egy asszony élete (1883)

Fanni, Margit, Jeanne. 1794, 1848, 1883. Három nő szomorú élettel, lehetetlen szerelemmel és borzasztó véggel. Három kor, melyekben nehéz volt boldogan élni nőként. Melyekben nehéz volt élni nőként. Szeretni bűn volt, annak beteljesedése lehetetlen. De mennyire volt fundamentális szerepük a nőknek? Mit jelentett és határozott meg a nőiség, és milyen befolyásoló szerepe volt életükre nézve akár a társadalmi konvencióknak, akár a férfiaknak?
kamelias.jpg

Tovább